Cikkek

  • Színnel, vonallal

               Szent borzadály fog el arra a gondolatra, ha Bagdy Emőke vagy Moussong Kovács Erzsébet egyetemi tanárok ízekre akarnák szedni, hogy mit miért festek éppen úgy, s miért va­gyok a színek szerelmese és a többi, és a többi.
    Szerencsére a két kiválóság nem elsődlegesen a képzőmű­vészetről, s az e körben - hivatásban - ügyködőkről fejtette ki véleményét szeptember közepén egy kicsinyke szakmai kiál­lítás keretében, hanem a néhány paravánra helyezett gyer­mekrajzokról, amelyek szívszorító témáról, a munkanélküli­ségről adtak számot.

    »

  • Képek és nézők találkozásai

    Leszámítva azt az előzményt, hogy első alkalommal önként és előzetes szülői hozzájárulás nélkül tettem közszemlére képzsengéimet sarokra néző falusi házunk fehér falára, hetvenhárom (1973) óta vagyok kiállító festő.

    Többségükben itthon, hazám fővárosában Budapesten jöttek létre eddigi tárlataim, s mint legtöbb szerző, én is örülök az ezekre szóló meghívásoknak.

    A kiállítás ugyanis módot ad arra, hogy a képek összetalálkozzanak a nézőkkel, köztük szigorúszemű kritikusokkal is, ami – ha jól sül el a dolog – újabb inspirációt ad a szerzőnek a további munkához.

    »

  • A kalitkás

              Ha módomban áll, szívesen felfrissítem nagy mesterek egy-egy képének látványélményét a múzeumokban, például a Magyar Nemzeti Galériában, ahol viszonylag rendszeresen megfordulok. Legutóbb, a meghosszabbított tárlati ideje alatt Munkácsy Mihály „Köpülő asszonyát” vettem szemügyre ilyen okból a szokott helyén, miközben a földszinti termekben egymást érték a „Munkácsy a Nagyvilágban” című reprezentatív kiállítás látogatói.

    »

  • Megvert reménnyel nem lehet

           Amikor a balatonfüredi szívkórházban arról hallottam szakszerű előadást, hogy az ember mi módon próbálhatja pozitív önprogramozással ívelő irányba terelni erőit, majdnem hangos szóra fakadtam: de hiszen ezt Arany János is megmondta már. „Megvert reménnyel nem lehet csatába menni.” Nem régiben utána akartam nézni: pontos-e amire, és ahogyan emlékezem. Bizony nem volt az. Menten le is kaparom a macskakörmöket a mondat elejéről és végéről.

    »

  • A csirkéket persze megettük

              De odáig még annyi minden történt. Egyetlen nyár során. Egyetlen őszbe, sárba forduló idő során. Kilendült az idő ingája, S mintha gellert kapott volna. Szinte minden máshogy lett, mint ahogy volt.

    »
Subscribe to Cikkek